Huăng-ĭk: Săng-nguŏk
Huák diŏh Bànguâpedia
Ôsz van és peregnek a sárgult levelek
Meghalt a földön az emberi szeretet
Bánatos könnyekkel zokog az öszi szél
Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél
Hiába sírok és hiába szenvedek
Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek…
Chiŭ-tiĕng gáu lāu, niŏh-niŏh buóh dâung-giâ
Sié-gái gà̤-dēng gì ái-cìng dŭ sī kó̤
Hŭng lā̤ làu-lŏ̤h iā kū-cháik gì mĕ̤k-cāi
Nguāi gì sĭng ng cái hĭ-uông siŏh-ciáh sĭng gì chŭng-tiĕng
Nguāi gì mĕ̤k-cāi gâe̤ng nguāi gì pĭ-siŏng dŭ mò̤ nó̤h sāi
Nè̤ng dŭ iā mò̤ sĭng, dŭ iā tăng-sĭng…
Meghalt a szeretet!
Ái dŭ sī kó̤-lāu!
Vége a világnak, vége a reménynek
Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek
Emberek vérétôl piros a tarka rét
Halottak fekszenek az úton szerteszét
Még egyszer elmondom csendben az imámat:
Uram, az emberek gyarlók és hibáznak…
Sié-gái chṳ̄-káik sák-dài, hĭ-uông dŭ mò̤ nó̤h sāi
Siàng-chê ké̤ṳk tē̤-kī kó̤, ché̤ṳng-cī diŏh lā̤ chióng gŏ̤
Chāu dŭ ké̤ṳk háik niēng è̤ng
Gă̤-dŏng dó̤-ché̤ṳ sī nè̤ng
Nguāi â̤ diŏh sĭng lā̤ cái dō̤-gó̤ (禱告) siŏh-huòi:
Siông-dá̤, nè̤ng dŭ-sê cô̤i-nè̤ng (罪儂), dŭ â̤ huáng dâi…
Vége a világnak!
Sié-gái sák kó̤-lāu!